Kedves és Kedvtelen Honfitársaim,
Ma elhatároztam, hogy tesztelem, hogy melyik áruházlánc mennyire veszi komolyan a biztonsági intézkedéseket. Én “sajnos” a mai napig nem találkoztam egyetlen huncut kis vírussal sem, pedig mindent megtettem, hogy összetalálkozhassak Vele. Kezdem azt hinni, mint a holdraszállásnál – mert meggyőződésem, hogy az amcsik soha nem voltak a holdon, csak eljátszották Hollywoodban -, hogy a híreket valami stúdióban forgatják/ták, de ez csak legyen az én véleményem.😊
Édesanyám a bizonyíték rá, hogy aki nem tud a vírusról az nem is lesz beteg…(mondjuk ő nem is az).
A jó kedv, kacagás, meghozta az eredményt. 2 heti spártai gyógyulás eredményeképpen ma már önállóan tud jönni, menni.. igaz én árnyékként követem, de ez már csak a biztonsági protokoll miatt van😊
Na, de hogyan is készültem fel a nagy menetre.
A cégnél gondosan beöltöztem 65 évesnek – legalábbis legjobb tudásom szerint -, igaz kicsit ütődöttre sikerült, de hát abból főztem amim volt.
Segítőmmel előszőr a T…-ba mentünk. Anyukám járókeretét kölcsönvettem – gondoltam neki már úgy sem kell -, és becsoszogtunk az áruházba. Ott egy “óriás” messziről kiszúrt magának minket és már nyúlt a rádiójáért, hogy erősítést hívjon. Mire odértünk már ketten álltak kordont. Meg sem kérdezte, hogy mi, hogy, máris kitessékelt minket.
Se baj. Irány a madaras teszkó… Na itt egy nagyon kedves biztonsági őr várt minket… Kedvesen megkérdezte mi járatban vagyunk. Én a mézga géza sorozatból vett köbüki hangon próbáltam ecsetelni, hogy vennénk néhány kiflit. Ő kedvesen felolvasta a bejáratnál lévő megállítótáblán lévő szabályzatot, paragrafusokat, felhívva a figyelmet, hogy írásos dokumentummal igazoljuk a korunkat. Bemutattam neki a bevásárló listám, de nem hatotta meg…😊
Viszont azt mondta, hogy “jó próbálkozás volt”.😊 Javasolta, hogy ne rövid nadrágban, tornacipőben próbálkozzam és a járókeret kezelést még gyakoroljam. Kedvesen búcsút vettünk egymástól.
Nem adtam fel. Gyerünk tovább. A…-ba.. Hát ott már a kocsiból kiszálva láttam itt nem viccelnek egyesek. Nem tudom, hogy éppen a szegélyvágót tette le és elfelejtette levenni a maszkot magáról szórakozott honfitársam, vagy mifene, de láss csodát.
Itt már az ajtóban fogadott ismét egy kedves őrszemélyzet. Kisérőm simán bement. Én fennakadtam. Mikor születtem ? Mondom 1951-ben. “A testvérem is akkor született”, mondja rexfelügyelő, de az sokkal sz@rabbul néz ki…jött a válasz. Mondom ezt bóknak veszem. Akkor mutassak már valami okmányt. Mondom nincs. Hát akkor hogyan jöttem kocsival – mert pont látta, hogy ott szálltam ki -, nincs nálam válaszoltam. Akkor hogyan jöttem kocsival… itt lakom a közelben ecseteltem neki…ő szívélyesen… “beengedem, de a pénztárnál is kérik az iratokat”, mondta. Nem akartam tovább túráztatni az igen kedves Urat, így visszavonultam.
Utolsó állomásom az otthonomhoz közeli sima közértecske volt. Na itt volt az igazi pitbull…
Bementünk simán. Már a bor is a kosárban volt, erre megjelent egy lény. Nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy férfi vagy nő vagy mi a rák. A maszk sem segített rajta… Nem kedvesen adta tudtunkra a jogszabály kihágásunkat és a kijáratra mutatva küldött minket oda ahová végül is szívesen megyek, de más megvilágításban.😊 Esélyt sem adott arra, hogy igazoljam magam, vagy elmondhassam, hogy véletlenül az amerikai időszámítást néztem okos órámon és ezért keveredetem ez idő tájt ide. Elovastam a névtábláját.. Brigitta volt… Gondoltam elírták és Béla, de nem.😊
Mi a konklúzió ? Dicséret királyunk szolgálóinak, akik kiválóan betartották a jogszabályokat, nem volt rés a pajzson.
12 után ismét nekifutottunk és jól bevásároltunk.
Ha lehet, ne csináljátok utánam én is nagyon szégyenlem magam😊
Holnap jön a komolyság ! Talán még munkánk is lesz…
Barátsággal,
Ritter Gábor
A jó cserkész és haditudósító 😊
