Kedves és Kedvtelen Honfitársaim,
Azok, akik ismernek vagy azt hiszik, hogy ismernek (írtam már az információról, mi a valós és mi nem), akik most ismertek meg és olvassák a blogom az elejétől és okosabbak, mint egy ötödikes, akkor már nekik talán kezd kirajzolódni a kép rólam.
Milyen ember vagyok, honnan merre haladok, miben hiszek, mire vagyok képes.
Meséltem, hogy soha nem voltam jó gyerek, mindig kaptam ha kinyitottam a szám.
Az iskolában egyest – pedig a tudásom ötös volt -,a magatartásom összemosták a teljesítményemmel.
Aztán meg kaptam a dicséretet a közösségi munkámért.
Mindentől függetlenül, hiszem, hogy van egy egészséges önképem és önértékelésem.
„Elmondattam” a véleményem vírusról, annak gazdasági, társadalmi, politikai következményeiről, mi az én igazságom (ezért is kaptam hideget, meleget).
Beszéltem már a hitről – ki miben hisz – és a bizalomról.
Nekem a legfontosabb a bizalom. Van egy rossz szokásom, hogy én mindent elhiszek. Túlságosan amerikanizálódtam, ha mondanak valamit, én elhiszem, mindenki kap egy esélyt. Én mindennek tudok örülni, nekem úgy jó ahogy van, nekem8. Kis helyesbítéssel, mindenből kihozom magamnak a maximumot.😊
Egy kis történelem. Még mielőtt a nyomdászok csoportból megint valaki megszólna miért osztom meg itt a blogom, ne is olvassa tovább, de szerintem előbb utóbb ki fog derülni. Mondjuk egy jó okom kapásból van rá. 30 éve vagyok ezen a területen, ebben dolgozom nap mint nap. Ha nem így lenne akkor lehet, hogy a cipőfelsőrészkészítő csoportban osztanám meg az írásom.
A középiskolát befejezve (612.számú számítástechnikai műszerész, programozó), olyan munkahelyet kerestem ahol sok a szabadidő és van telefon. Anno ez nagy kincs volt. 5 évet húztam le így a BKV-nál mint karbantartó műszerész, „bizberes”. 12/24, 12/48 beosztásban. Ha bent voltunk, akkor sem dolgoztam halára magam. Általában amíg a többiek aludtak meg játszottak én a telefonon lógtam és valamit szervezkedtem. Akkor még nem nagyon volt lehetőség vállalkozni a nagy szocializmusban. Ha valaki a BKV-nál vgmk-ban dolgozhatott (takaríthatott, szedhette a csikket a vágányok közül, az volt aztán az űberkirály). Nos én nem feküdtem olyan jól, hogy bevegyenek az „elit kommandóba”, nekem maradt a táviratkézbesítés, feketemosogatás, segédmunka…
Egyszer viszont rám mosolygott a szerencse. Egyik barátom K.Gy. a Kajtár&Kajtár „műveknél” nyomta az ipart (persze akkor még nem így hívták, inkább Kajtár sufni tuning lehetett, jajj kimondtam a nevét, de remélem nem fog megsértődni😊), ott szitázgatott. Hosszadalmas győzködés, rábeszélés után levitt, hogy én is megnézhessem mi is ez a szitanyomás. Pechére, mert mikor a kezembe adták a rákelt, úgy fogtam mintha azzal születtem volna, nyomtam, mint a veszedelem elsőre. Olyan gyorsan, hogy K.GY. barátomra – aki odavitt -, így már nem is volt szükség és el is küldték (visszasegítettem utána egy másik helyen, de ez már a történelem). 2 év kellett ahhoz, hogy elég bátorságom legyen saját céget alapítani. Kis túlzással persze, mert akkor max. szellemi szabadfoglalkozású grafikusként tudtam kiszámlázni a munkáimat.
Utána step by step haladtam felfelé, 1-2 szitás, aztán ofszet, Romayorok, uhhhh és volt egy Dominantunk is. Olyan colorokat nyomtak az akkori gépészek a „Romyn”, hogy csoda.
Közben még volt kis fénymásolós (3 üzlet) kitérőm is, ami arra volt jó, hogy a mai digitális üzletágat megalapozza.
Most megint kiderült, hogy nem vagyok nyomdász. Én üzletembernek hívnám inkább magam. Két embertípus van a kitaláló és a végrehajtó. Nagyon ritkán a kettő együtt is összejön, de tényleg nagon ritkán. A jó vezető nem azért jó, mert mindenhez ért (nem árt neki, én erre törekszem… de csak magam miatt, mert olyan vagyok mint az a régi ismeretterjesztő filmecske volt, mindent tudni akarok), akkor jó, ha a megfelelő helyre a megfelelő embert találja meg. Ez olyan mint a sakk. Parasztok, tisztek. Jól kell gazdálkodni velük, tudni kell az ellen lépéseit előre, fejben kell tudni tartnani az állást. Ezt lehet akár több táblán is játszani (talán még nem említettem, hogy versenysakkoztam még fiatal koromban, több táblán vertem az ellent😊, rég volt tán igaz sem volt). Szoktak úgy hívni, hogy RGstratéga😊.
Az első cégem a Ritter Reklámszervező Gmk. volt, utána lett Bt. Majd Ritter No1. Kft. (szerényen😊)
2004-ben alakítottam meg a Ritter Nyomda zRt.-t, nulláról. A Kft.-k a cégcsoportban maradtak, valamit mindegyik csinál. A csatahajó az rt, a rombolók a többiek. 😊
1989-ben az elsők között kezdtem foglalkozni reklámajándékkal. Egy nagy volt akkor (neveket direkt nem írok, nem az a lényeg szerintem), tőle vettem az ajándéktárgyakat. Aztán addig jártam a kiállításokra „nyugatra”, hogy találtam Hamburgban egy nagykert és onnan is vettem árut utána.
Annak idején utáltam meg a hosszú távú vezetést. Egy kanyar 2400 km!! Lenyomtam egy ültőmbe. Kimentem, áru be, aztán vissza. Igaz megettem egy doboz koffein tablettát, de megcsináltam. Azért szálltam ki mert:
1. mindig volt valami kavarás a szállítással és én voltam mindig a hülye, hogy miért nem szállítok pontosan. A nyomda pontos volt és a reklámajándék miatt kaptam mindig a negatív kritikát.
2. kedves „barátaim” lenyúltak egy akkora munkát anno, hogy elment az egésztől a kedvem (csak azért bocsátottam, meg nekik, mert egy gigacéget csináltak belőle… viszont a bumeráng visszacsapott, mert becsődölt).
Mondjuk ez már a második „lenyúlás” volt, mert egy másik „barátom” K.F. akit bevettem a cégembe és mellettem nőte ki magát (ma is prosperál, nem is akárhogyan), teljesen kihúzta alólam a talajt.
Igaz én voltam a hibás, mert abban állapodtunk meg, hogy ő dolgozik én meg „álmodozom” és ez megéri nekem, hogy feles társammá avanzsáljam. Amikor ott voltam dolgoztam ezerrel, én voltam a marketing, humánerőforrás manager, szereztem forrást a fejlődéshez etc. Csak volt egy rossz szokásom, szerettem magam megjutalmazni, ezért télen elhúztam Kubába. Decembertől márciusig ott pihengettem. Még meg volt a KGST, akkor Varsóból 300 dollárért jutottam el Kubába (innen a Kuba őrület). Az akkori fizetőeszközzel a Certificadoval mi voltunk a kiskirályok (kaptunk kaját, meg miegymást😊).
Közben életem legnagyobb hibáját is elkövettem. Kubában ismerkedtem meg Cs.L. barátommal aki Coopturistos idegenvezető volt és ő is hasonlóképpen szerette a megérdemelt pihenést.
Annyit feküdtünk a napon, hogy unalmamban kitaláltam, hogy csináljunk egy utazási irodát.
Mi kell a magyaroknak az amerikai álom. Ha végre kiszabadulnak a magyarok, akkor majd megindulnak a világba. A recept csak Amerika, Amerika specialista utazási iroda. Fly and drive. Ultra mázlink volt (nem megyek bele a részletekbe) ingyen kijutottunk Amerikába, pont volt egy utazási kiállítás a Pow Wow – jó helyen voltunk jó időben, ez nagyon nagyon fontos!!! -, meghívott minket a Delta airlines.
Életem legnagyobb „Hűha élménye” és azóta is az viszi a pálmát, pedig nem tegnap volt.
Tehát kitaláltam, rávettem a legalkalmasabb személyt, aki csak létezhetett erre, csomó pénzt és időt öltem bele (persze ő is, idejét és a tudását) és mikor már startolhatott volna kiszálltam belőle (a nyomdában voltak pont akkor éppen a Kubai kiruccanásaim miatt hatalmi harcok, hogy minek kellek én oda mikor soha nem vagyok bent etc.… az a néhány hónap/év nem volt sok sztem, de mondjuk enyém volt minden, nem megyek bele).
Így egyszerre buktam a nyomdát (embereim 90%-át elvitte az akkori társam, a gépeket, megrendelések nagy részét, a költözésnél szétverték a fél nyomdát, padló) és az utazási irodát, mert nem hittem benne eléggé, nem tettem bele akkor 500 000 Ft-ot. De biztos így kellett lennie. Pedig aztán bizonyított (Mercator Travel… Az amerikai 2001-es terror támadás nem az ő éve volt, mint most ez a vírus kb., az is csődbe ment… bumeráng, nem tudom…az biztos, hogy nem kaptam elég elismerést soha, pedig én találtam ki).
A nyomdából Horváth Pál maradt, mert ő „sejeltes” volt, meg néhány ember, régi lojális ügyfelem akit nem lehetett megvezetni.
Kezdhettem szinte élőről. Szerencse, hogy akkor is voltak „rombolóim” szatellit cégeim biztos, ami biztos. Most és mindörökké Horváth Pál az első emberem, sőt teljes jogú üzlettársam azóta (mert én nem felejtek, mikor helyzetbe kerülök, mindenki megkapja ami jár neki😊), 23% üzletrészt birtokol…Megdolgozott érte és a mai napig ő viszi a nyomdát, amíg én “játszadozom”.
Mint látszik, nem volt egyszerű az élet, de nem bánom, mert sokat tanultam belőle. Azóta is volt egy két ember akinek segítő jobbot nyújtottam és visszaélt vele. De hiszem, hogy az a bizonyos bumeráng visszavág előbb vagy utóbb biztosan. Ha jót, ha rosszat cselekszel.
Most ideértünk a jelenbe, de erről majd holnap.
Ha uncsi és nem várod meg a csattanót, akkor magadra vess 😊
Ma jól viselkedtem, nem mentem sehova. Lenyírtam a füvet, itthon tettem vettem…
Ezt már a holnapra nem ígérhetem, mert muszáj locsolkodnom menni, mert én a hagyományokat is tisztelem…
Ritter Gábor
A jó cserkész és haditudósító 😊
